A demokrácia a többség hatalma! – sulykolták belénk a suliban, főleg történelem és magyar órákon, a demokráciának ezt a - mint később számomra egyértelművé vált – leegyszerűsített meghatározását. De akkor - ha a legtöbb gyerek úgy gondolja -, felbonthatjuk az engedélye nélkül Nyilas Misi otthonról kapott „packját”? Ha a többség úgy dönt, akkor jogosan kigúnyolhatjuk, megalázhatjuk a gyengébb osztálytársainkat?

7. Ne lopj! - tanította a következő órán a tízparancsolatot a hittan tanárunk. Éreztem, hogy a demokrácia és az Isteni parancs között ellentmondás van, de mindaddig nem tudtam ezt feloldani magamban, amíg a templomba járó nagymamámhoz nem fordultam. „Szeresd embertársadat, mint saját magadat!” – mondja a Szentírás, világosított fel.

Megdöbbentem. Milyen egyszerű a megoldás! Az örök isteni törvénynek elsőbbsége van a nagyon célszerű, de mégiscsak emberi törvénnyel szemben. Az emberi méltóságnak, és az emberi méltóság gerincét alkotó szabadságnak elsőbbsége van a többség parancsával szemben. A többség csak az emberi szabadságjogok korlátain belül gyakorolhatja a hatalmát.

Világosan látom azóta a lehetőségeimet. Nem szabad bántanom Nyilas Misit még akkor sem, ha a zsarnoki többség esetleg így dönt. És az én emberi méltóságomat, alapvető emberi jogaimat sem sértheti meg semmilyen többség. De ugyanakkor nyugodtan elfogadhatom, sőt kötelességem elfogadni azokat a törvényeket, amelyeket az alapvető emberi szabadságjogok figyelembevételével hozott meg a többség. És nekünk, a jelenlegi keresztény többségnek, nekünk kereszténydemokratáknak van még annyi felemelő tennivalónk, amit az Istenünk előírt. Egyenlőség, szolidaritás, az elesettek támogatása, társadalmi igazságosság! Ezeket a feladatokat kell a keresztény elveink alapján megoldani, a többség felhatalmazása alapján, az emberi méltóság keretein belül!       

                                                                  Sipos László