Napjaink konzervatív gondolkodói előszeretettel hangsúlyozzák a hagyományok mindent felülíró szerepét. Azt hirdetik, hogy ha egy hagyomány több száz, vagy esetleg több ezer évig fennmaradt, akkor történetileg annyira bevált, hogy ez a hosszú léte már eleve bizonyítja a létjogosultságát akár a következő évszázadokra is. De biztos, hogy így van ez? Biztos, hogy egy hosszú ideig sikeres hagyománynak a jövőben is van létjogosultsága?

Például a reformkorban - azaz az 1800-as évek első felében, – a magyar nemesség konzervatív része előszeretettel hivatkozott arra, hogy a jobbágyság intézménye egy nyolcszáz éve fennálló hagyomány. Az, hogy a jobbágyság ilyen hosszú ideig fennmaradt azt bizonyította a számukra, hogy a röghöz kötöttség, a robot és a földesúri tized egy életképes, jól működő rendszer, egy nemes hagyomány. Eddig a pontig talán rendben is volt az érvelésük, hiszen a középkor évszázadokig változatlan technikai fejlettsége mellett, a kizárólag a mezőgazdaságra alapozott termelési viszonyok között, valószínűleg a földesúr-jobbágy hűbéresi rendszer volt a leghatékonyabb gazdasági megoldás.

De! Változnak az idők! És ezt csak a magyar nemesség haladó része – Széchenyi, Kossuth – vette észre. A természettudományok fejlődésére alapozva megindult a technika fejlődése, eljött az ipari forradalom kora, a gyárak korszaka. És a gyárakba már a lakhelyüket szabadon megválasztó, a földesúri önkény alól felszabadított munkásokra volt szükség. A több száz éves jobbágyság hagyományának lejárt az ideje, és az 1848-as forradalomban egy tollvonással eltörölték, soha nem is tért vissza.

Hasonlóan eltűnt az ezeréves magyar királyság hagyománya, vagy a több ezer éves rabszolgaság intézménye, és sorolhatnánk a példákat. Valószínűleg egy adott korban a rabszolgaság, a jobbágyság és a királyság volt a technika fejlettségének és az emberek tudás szintjének a leginkább megfelelő szervezeti forma, de ebből még nem következik az, hogy ennek örökre így is kell maradnia.

Egy ember vagy egy nép jobb, ha önként belátja, hogy a megváltozott körülményekhez – akár tetszik, akár nem - alkalmazkodnia kell. Mert ha nem látja be önként, a megváltozott körülmények előbb vagy utóbb úgyis kikényszerítik az alkalmazkodást, vagy elsöprik az önkényesen ellenállót!                  

                                                                 Sipos László